Zöld Cserebogár

Vidéken újrakezdés?

Néha felmerül a kérdés, hogy lehetséges e az önellátás, vagy egyáltalán a nulláról indítani egy tanyasi gazdaságot, városból vidékre költözni és ott megélni.

Az én véleményem az, hogy el kell dönteni mit szeretnénk.

Például kisgyermekekkel nem tudom nagyon elképzelni. Bár egy városban szocializálódott tizenévessel gyakran nagyon nehéz megszoktatni az új körülményeket. A kisgyermekek viszont toleránsabbak az esetleges kezdeti hiányosságokkal szemben. Nekik ugyanis, melegre, ételre és legfőképpen sok szeretetre, játékra van szükségük. Egy kamasz már nehezebb eset. Hiányolja a barátait, a mozit, meg a különböző hálózatok adta szórakozási lehetőségeket, internet, kábel tv. Vidéken ezek sokszor gyengébb minőségben és drágábban elérhetőek.

Az önellátás már szélsőséges lemondásokat igényel. Inkább a régebbi és mai tanyasi gazdák életvitele megvalósíthatóbb. Informálódjunk, érdeklődjünk helyi gazdáktól. Amennyiben vannak még ott egyáltalán.

Munkahely mellett a bevételek jelentős részét elköltve saját felhasználásra, fogyasztásra baromfit disznót etetni, kertet gondozni. Ez viszont rentábilis bevételt nem hoz, esetleg kiegészítést, konyhapénzt és még jelentős plusz munka is az állatok gondozása, vagy a kert művelése.

A másik radikálisnak mondható változást egy városinak jelentheti, ha tanyán vállalkozás szerűen gazdálkodni kezd. Ez utóbbi a reális cél szerintem 99 százalékban mindenkinek. Már akik önellátásról álmodoznak a fotelból egy város közepén. Tőke kell hozzá. Zöldségtermesztés, házi feldolgozás, állattartás, hizlalás, sajtkészítés,stb... itt is fel kell gyűrni a gatyaszárát, mert fel kell építeni egy termelő ágazatot, vagy többet is, például zöldségtermesztés és állat hizlalás.

Ezeket etetni, öntözni, gondozni, művelni, szaporítani olyan méretekben, hogy az rentábilis bevételt hozzon még az előtt, hogy a tőkénket teljesen feléltük.

-Belvárosban fiatal pár kitalálja, hogy nulla gyakorlati tudással, kevés, vagy semennyi tőkével neki vágnak vidéknek, és majd vesznek egy tanyát, meg kettő kecskét és levendulás kecsketejes szappant fognak készíteni, amiből majd megélnek...na az ilyen elgondolások igen sok sebből véreznek-

Itt nyugodtan lehet a kistermelői méretektől az ipari jellegű tartásig gondolkozni, vagy kisüzemet is írhatnánk. Ezután jön az értékesítés.

Ehhez meg kell tanulni esetleg feldolgozni, előkészíteni az árut. Szállítani,stb...Ez utóbbi mellett viszont önellátásra termelés megvalósul és a családunknak kielégítő jövedelmet tudunk biztosítani. Milliókat kell befektetni, és kevés olyan dolog van, ami 2-3 éven belül megtérül.

Pályázatok egy jó forrást jelenthetnek, ezeknek azonban vannak feltételei, és még az után sem jutnak hozzá azonnal.

Ez az én véleményem.

Hozzá fűzném még, hogy megtévesztésnek érzem, amikor fotelforradalmárok például racka vagy őshonos tyúk tartására buzdítanak ilyen kezdőket. Jelzem, hogy pár hektáros területen próbálkozókra gondolok, akik a zömét teszik ki gondolom a kezdőknek, újrakezdőknek. Racka például szinte eladhatatlan, és még a támogatásokhoz is jelentős létszámra kell gondolni, hogy ne legyen deficites a tartásuk. Pár darab juh esetén mindenképpen modernebb fajtákat kell tartani, hogy jól el, vagy le adható szaporulatot kapjunk. Saját felhasználásra is jobb a kihozatala. Kényesebbek az újak? Kistermelők pont, hogy többet tudnak foglalkozni az állataikkal a kis létszámok miatt. Amennyiben kis létszám, akkor már legyen nagyobb értékű az állomány, pl törzstenyészet is akár. Kicsiben nem tud versenyezni az ipari jellegű tartókkal úgysem. Minőséggel, ritkasággal lehet szerintem...

Akár hogy csavargatjuk, nem egyszerű a történet! Sok munka és lehet, hogy sok lemondás az első években. Kivétel nélkül mindenki megfizette valahogyan az úgy nevezet tanulópénzt. Szóval mindenkinek a saját lehetőségeihez, képességeihez kell megválasztania a tevékenységi köreit.

Egy kereskedő munkása budapesti nagybanin beszólt egy baracktermesztő kiskunsági termelőnek, miután több száz ezret fizettek ki a furgonnyi barackért.

-A barackosoknak a jó!

-Haver, te mennyit dolgozol naponta?

-8 órát! Felelte a munkás.

-Annyi munkával nem is lehet pénzt keresni! Mi 18 órát dolgozunk nyáron az ültetvényen naponta! Egyébként is ki tart vissza, hogy te is létrehozz egy barackültetvényt?

Az internetről ma már nem kell lemondani, meg szinte semmiről, csak pénz, pénz, pénz...

vagy tényleg közösséget létrehozni, de az sem egyszerű. Évekig tart.

Egy ma is működő faluközösségben nem lesz gond az esetleges összeomláskor sem.

Azért vidéken még nem estek a fejükre az emberek. Mindenből kimásznak.

Viszont, ha egy nagyobb városban, csak az áramszolgáltatás megszűnne, gyakorlatilag az emeleteken nem lenne folyó víz, így a wc-t nem lehetne lehúzni. :D Gondoljunk bele, pár nap után ez kellemetlen lenne, és ez, meg az egyéb gondok, amelyeket az áram hiánya okozna, azt eredményezné, hogy aki teheti, nagyon gyorsan elhúzna a vidéki rokonokhoz(mert ott legalább a kerti budi üzemelne)...

A legnagyobb élő tanyás térség a Kiskunságban van tudtommal. Itt túlélték a falvak, tanyák a háborúkat, a kommunizmust és a rendszerváltás utáni nagy munkanélküliséget, amely egyébként az ország nagy részén a falvak és tanyák kihalását eredményezte a városokba való belső migrációk formájában. Itt viszont valahogy feltalálták magukat az emberek. Gazdálkodtak, termeltek, állatot hizlaltak, zöldséget, gabonát, gyümölcsöt termeltek.

Én így látom ezt jelenleg...